Nagyon jó videót láttam nemrég, a címe: Connected, but alone? Sherry Turkle a modern kapcsolatokat tanulmányozza, hogy miként változtatja meg az embereket a modern technológia. Nagyon jó előadást tartott a TED-en arról, hogy az okostelefonok hogyan is változtatják, változtatták meg a kommunikációt.

Együtt vagyunk de mégis egyedül.

Többször megfigyeltem már a közvetlen barátaimon is, hogy hiába ülünk egy asztalnál és együtt vagyunk, beszélgetünk, valaki (vagy mindenki) mindig nyomodja a telefonját, nézi a twitter/facebook/instagram/tumblr feedjét. Ott van de mégsem.

Érdemes megnézni a videót, elgondolkodtató: Sherry Turkle: Connected, but alone?

Jó ideje “boldog” tulajdonosa vagyok egy Etrayz NAS-nak. Teljesen jól működik azt leszámítva, hogy ezer éves, nincs hozzá support és semmi frissítés egy jó ideje. Elvileg létezik hozzá iTunes szerver, de a 10.5-ös iTunes verzió óta valamit nagyon megváltoztatott az Apple, a régi opensource megoldások nem működnek azóta.

A NAS-om egyik fő feladata az archív zenék tárolása, de szerettem volna ha ezek bármikor meghallgathatóak lennének. Lettek volna megoldások, pl. egy Mac beszerzése amit iTunes library-ként tudtam volna használni, de nem akartam bekapcsolva tartani egy Mac-et csak emiatt. Ráadásul a céges gépen kívül nincs is más most, szóval nem volt megoldható.

Létezik egy megoldás, forked-daapd a neve ami már nem mai darab, de sajnos az Etrayz-re nem lehet lefordítani. Ez elvileg mindent tud ami nekem kell: + iTunes szerverként képes üzemelni, egy könyvtár tartalmát iTunes library-ba gyűjti és kiszolgálja + iPhone remote is látja, így telefonról tudom elindítani, lejátszani a zenéket + mivel van itthon egy AppleTV, a hangot tovább is tudom küldeni a hangfalakra anélkül, hogy bármilyen gépet használnék.

Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a NAS helyett beszereznék itthonra egy szervert amin mondjuk fut egy Ubuntu, azon simán működik a forked-daapd (apt-get install…). Régi PC-m nincs amiből szervert tudnék csinálni, így elkértem tesóm nem használt Asus EEE PC-jét. Ez még a régi széria, 7 colos kijelző, valami ezer éves Celeron proci, 512 RAM, de fut rajta az Ubuntu.

Fel is raktam a szerver verziót, lévén hogy a gui-ra meg a sok hülyeségre semmi szükségem, és azt kell hogy mondjam, tökéletesen működik. Persze nem gyors, volt vagy 2 óra mire felindexelte a zenéimet, ha új zene kerül a könyvtárba annak is kell jó sok idő amíg megjelennek az iTunes-ban, viszont tudtam párosítani az iPhone-nal is. Így most az iPhone Remote alkalmazása látja az Asus-t mint egy iTunes libraryt, az Asuson futó forked-daapd pedig a NAS-on lévő megosztásból olvassa a fileokat.

Belefutottam egy hibába is: eldobta a kapcsolatot a szerver 5 perc zenelejátszás után. Szerencsére nem én voltam az egyetlen, a kapcsolódó Github issue-k között meg is találtam a megoldást (az utolsó hozzászólásban van letölthető deb file, az a legegyszerűbb).

Nem szép megoldás, túl sok az eszköz, viszont arra tökéletes volt, hogy eldöntsem, a NAS-t le kell cserélnem egy itthoni szerverre. Az iTunes szerveren kívül ráadásul az AFP sem megy tökéletesen az Etrayz-en, pedig jó lenne Time Machine-t használni.

Szóval most szervert keresek, viszont nem tudom egyelőre milyen teljesítményre lenne szükségem. Elég-e egy Atom vagy kell-e valami izmosabb proci, illetve mennyi memóra. Az 512 egyértelműen kevés, pláne ha a NAS-on jelenleg futó Flexget/Transmission és videó streaming feladatokat is átveszi a szerver.

Olvastam nemrég egy cikket, az a címe hogy “12 resolutions for programmers”. Itt az egyik pont: “Embrace the uncomfortable”. Fasza példák vannak felsorolva hogy hogyan is lehet kitörni a stagnálásból, kicsit változatossá téve a nem túl változatos munkát. Nem mintha annyira belefáradtam volna ebbe az egészbe de jól esik kipróbálni új dolgokat még akkor is ha az időm rovására megy. A cikk azt írja, hogy általában kialakítunk magunknak egy workflow-t, rendszert amivel boldogulunk és azt használjuk amíg tudjuk. Azt ajánlja az író, hogy törjünk ki a komfortzónából, próbáljunk ki olyat dolgokat amik először nem lesznek kényelmesek, próbáljuk meg elsajátítani ezeket az új dolgokat. Vegyük rá magunkat, hogy használjuk egy jó ideig, aztán meglátjuk, hogy bevált-e.

Tetszett az ötlet, szeretem frissíteni az agyam. A napokban elkezdtem foglalkozni a Vim-mel, azt hiszem ez pontosan beleillik ebbe az elképzelésbe. Nagyon más mint az eddigi editorok amiket használtam.

Mostanában nagy divat megosztani a vimrc konfigokat, a github tele van mindenféle dotfile repokkal. Elég sokat olvasgattam, a kiindulópont gf3 repoja volt. Kb. 1 hete használom minden nap a vim-et, és kezdem érteni miért is istenítik annyira.

Érdekes a hjkl navigáció, nehezen de megszokható, mostmár kezd ráállni a kezem de még mindig használnám a cursor nyilakat. Nagy segítség volt, hogy letiltottam vimrc-ből:

1
2
3
4
5
6
7
8

nnoremap <up> <nop>
nnoremap <down> <nop>
nnoremap <left> <nop>
nnoremap <right> <nop>
inoremap <up> <nop>
inoremap <down> <nop>
inoremap <left> <nop>
inoremap <right> <nop>

Jelenleg a következő plugin-eket használom:

• ack
• ctrlp
• delimitmate
• easymotion
• fugitive
• matchit
• minibufexpl
• mustache
• powerline
• snipmate
• snipmate-snippets
• solarized
• supertab
• surround
• tcomment
• tlib
• unimpaired
• vim-addon-mw-utils

Még nem jutottam el oda hogy kirakjam az egészet a github-ra, de ha minden összeáll tervezem megosztani. És ha minden jól megy a fontosabb dolgokról írok is még.

Már régóta szemezek a Jekyll-lel, ki kéne próbálni, most jött el az idő végre. Végül nem egy sima Jekyll lett, egyszerűen lusta voltam theme-t készíteni hozzá, helyette az Octopress, Jekyll-re alapuló “blog engine” lett a választott az egyszerűség kedvéért.

És hogy miért ez a váltás? Elsősorban azért, mert szeretnék blogolni, megpróbálom leírni amiket tanulok hátha valakinek a hasznára válik. Sokat használtam a WordPress-t különböző projektekre, de egy egyszerű blognak overkillnek gondolom. A Jekyll (és az Octopress) lehetőséget ad arra, hogy sima Markdown fileokban készülhessenek a postok, majd statikus html file-t generálva kiszolgáljuk ahol szeretnénk. Sokan a github-ot használják a kiszolgálásra, de én szerettem volna saját domain alatt futtatni a blogot, ezért most az rsync megoldást használom.

Az Octopress install egyszerűen ment, a legbonyolultabb része az RVM és egy friss ruby felrakása volt, de 15 perc utánaolvasás után megoldódott ez is. Az Octopress install nem tér rá ki, de az OSX része egy 1.7.x verziójú Ruby, ami kevés, nekünk 1.9.2 kell. Az RVM felrakása után az új Ruby egyszerűen felmegy, de kimaradt egy fontos rész: rvm use 1.9.2 –default. Ez után már (és persze ha hozzáadtuk a .rvm könyvtárat a path-unkhoz) tudjuk használni mindenhol a friss rubyt, innentől pedig csak követni kell a doksit és kész is vagyunk.